csütörtök, május 24, 2012

Új könyv az örökbefogadásról - mindenkinek













 Joyce Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge
fordította dr. Dénes Zsuzsa







 Részlet a  szerző előszavából:


 
" .... Egy tizenéves lány hatalmas titkot őrzött. Nem mondta el a barátjának, a legjobb barátnőjének és az anyjának sem. Gyermeket várt. A szülés napján „görcsöket” érzett, így családja – vakbélgyulladásra gyanakodva – a hatéves húgát küldte segítségért. Én vagyok a vakbélgyulladás. Én vagyok a titok.
A lány anyját készületlenül érte a hír, és nem volt hajlandó szembenézni az üggyel (az ügy vagyok én).
Kezdetben csak titok volt, később szeretet csírázott belőle. A kamasz lány megszerette titkát, és fantáziálni kezdett a gyermek megtartásáról. Lesújtotta, hogy az anyja nem volt hajlandó segíteni. Továbbra is őriznie kellett a titkot, miután a gyermekét elvitték. Senki sem tudhatott róla.
Egy házaspár hosszú évek óta boldog házasságban élt. A fiatal férj pályája felfelé ívelt az üzleti életben. Szép otthonuk volt. Nyaraikat a tengerparton töltötték, nagy családi és baráti körrel büszkélkedhettek. Miután meggyászolták, hogy nem született sajátjuk, örökbe fogadtak egy gyermeket, aki ekkor már hatéves volt, és most szerettek volna még egyet. Ők fogadták örökbe a fiatal lány újszülöttjét.
Abban az időben az örökbefogadási eljárás teljes titokban folyt le. Az örökbefogadóknak nagyon keveset mondtak el az anyáról, a lánynak róluk pedig szinte semmit.
A csecsemő új nevet kapott. A hangok, a szagok mind megváltoztak körülötte. Alkalmazkodó volt, növekedett. Szerették és vigyáztak rá. Anyagiakban sem szenvedett hiányt. Nagy becsben tartották, de alapvetően nem tudták, ki is ő valójában.
A csecsemő kíváncsi gyermekké cseperedett. Heves temperamentumát és kielégíthetetlen kíváncsiságát vörös hajának tulajdonították. Szüntelenül kérdezősködött mindennel, de főképpen önmagával kapcsolatban. Ki ő? Szülei olvastak neki, tanították, válaszoltak a kérdéseire… kivéve azokat, amelyek saját magával és az örökbefogadásával voltak kapcsolatban.
Ha ilyen kérdéseket tett fel, a szülei – főleg az anyja – szomorúan a távolba néztek, és témát váltottak. Ennél rosszabb nem is történhetett a vörös hajú kislánnyal, aki mindennél többre tartotta az őszinteséget, az egyenességet, és gyűlölte a titkokat. Ha az emberek nem válaszolnak, az titkot jelent… Természetesen megmondták neki, hogy örökbe fogadták. De csak egyszer – és nincs olyan gyermek, aki egy ilyen fontos és bonyolult dolgot első hallásra fel tudna dolgozni.
Egyszer egy undok kisgyerek a szomszédságból gúnyolni kezdte a vörös hajú kislányt görkorcsolyázás közben: „Bí-bí-bí, te örökbefogadott vagy! Vörös a hajad, amikor senkinek nem ilyen a családodban… bí-bí-bí!” A kislány sírva ment haza elmesélni a mamájának, mit hallott. Az anyukája azt felelte, hogy a vörös haj recesszív tulajdonság, és mondja meg Carolnak, hogy pukkadjon meg. Ez segített: csípőre tett kézzel, és egy olyan hatásos kifejezéssel felfegyverkezve, mint a „recesszív”, megvédte magát Carollal szemben. Carol visszavonulót fújt, de a vörös hajú kislány pontosan tudta, hogy az anyja most is kikerülte az örökbefogadás témáját. Úgy vélte, ez valami szégyenletes és rossz dolog lehet, mert senki nem hajlandó róla beszélni, csak ha bántani akarják.
Egész gyermekkorát végigkísérték a szomszédok és rokonok megjegyezései az örökbefogadásról, azonban a vörös kislánynak senki nem tanította meg, hogyan reagáljon ezekre. Ahogy a vér szerinti anyjának egyedül kellett megbirkóznia a terhességével, mert nem beszélhetett róla senkivel, ugyanúgy egyedül maradtak örökbe fogadó szülei is a gyermektelenségük titkával, nem szívesen beszélve az örökbefogadásról.
A kislányból kamasz lett. Középiskolás korára derűs, társasági lénnyé vált. Mindennél fontosabb volt számára, hogy befogadják. Rossz társaságba keveredett, megszegte az otthoni szabályokat, sokszor későn járt haza. De inkább elviselte, hogy a szülei (akik szerették ugyan, de nem értették meg eléggé) megbüntessék, mint hogy kirekesszék a társaságból.
A csecsemő és a vörös hajú gyermek természetesen én voltam.  ...  "

Részlet a fordító előszavából:


... A mű vitathatatlan érdeme, hogy olvasmányossága miatt széles közönség érdeklődésére tarthat számot. Nem csupán azokat ragadhatják meg a szerző valóságos történetekkel gazdagon illusztrált gondolatai, akik az örökbefogadásban személyesen érintettek, hanem bárkit, aki összetett családokkal találkozhat, olyanokkal, amelyekben az egyik vagy mindkét szülő nem vér szerinti gyerekeket nevel.
 
Mert a könyvben leírtak nem kizárólag az örökbefogadás által keletkező kiterjedt családokra igazak, sok tekintetben magukra ismerhetnek az egyéb „nem szokványos” felépítésű családokban élők is. Márpedig bárki bármikor találkozhat ilyen élethelyzettel a rokonságában, gondozónőként, óvónőként, tanítónőként, tanárként, orvosként, jogászként, szomszédként, az örökbefogadások létrejöttét segítő szakemberként, szociális munkásként, pszichológusként… emberként.
A sors adta óriási érdeme a könyvnek, hogy Joyce Pavao örökbefogadott, örökbefogadó és szakember egy személyben. Ebből adódóan nagy rálátással bír a témában, egyszerre több nézőpontból képes áttekinteni az örökbefogadások során felmerülő kérdéseket. Magánéleti érintettsége mellett a Harvard Egyetemen végzett pszichológusként, családterapeutaként több mint harminc éve segíti az adoptálásokban érintetteket az Egyesült Államokban. Bár a könyvből az ottani viszonyok tükröződnek, úgy vélem, gondolatai javarészt hazánkban is nagy haszonnal alkalmazhatók, egyrészt, mivel az örökbefogadás háromszögének tagjaiban felmerülő érzelmek, kérdések, problémák univerzálisak, másrészt igen sokat tanulhatunk a magyarországitól különböző örökbefogadási gyakorlat több évtizednyi tapasztalataiból."


A könyv ára : 3000 Ft. , Mózeskosár egyesületi tagoknak az első példány kedvezményesen: 1500 Ft.
Megvásárolható a Mózeskosár Egyesületnél,
- személyesen az Erzsébetvárosi Közösségi Házban tartott Mózeskosár-klub időpontjaiban (havonta, az utolsó keddi napon, a meghívók szerint) Budapest VII. ker., Wesselényi utca 17. III. em.
vagy
-a Fővárosi TEGYESZ.-ben Székely Zsuzsánál és Kántor Neddánál (tel: 32 32 900) és Pákozdi Editnél:  06 (30) 55 29 920 as telefonszámon való egyeztetés után lehet.
 Kérésre postán elküldik.



Budapest, 2012.05.24. Mózeskosár új honlap