csütörtök, február 21, 2013

Beszámoló





Január 29.-i  klubtalálkozónkon két örökbefogadottként felnőtt fiatal lány volt a vendégünk, akik részben meséltek, részben kérdésekre válaszoltak életük epizódjairól örökbefogadottságuk szempontjából.

Egyikük (A.) egykeként nőtt fel, másfél éves korában fogadták örökbe és az elmúlt héten vette át diplomáját az […] Egyetemen. Most fogja kezdeni felnőtt életét.

Másikuk (E.) 2és fél éves volt örökbefogadásakor, újszülött korától csecsemőotthonban nevelkedett. Hazaérkezése után nem sokkal szüleinek vérszerinti gyereke született ( ő a nagyobbik öccse), majd amikor a család tudomására jutott, hogy egy vérszerinti öccse is örökbeadhatóvá vált szintén csecsemőotthonban, akkor őt is örökbefogadták.

Sokan voltunk és röpködtek a kérdések és a válaszok. A nagy érdeklődést látva, mindkét vendégünk megígérte, hogy máskor is szívesen eljön, sőt egyikük a mamáját, másikuk a papáját biztos rá tudja venni, hogy egy hasonló beszélgetésre eljöjjön - mondták.

Két fontos üzenete volt mind a két lánynak az örökbefogadók felé:
-         Mindig legyenek őszinték, semmi olyat ne mondjanak, amit később korrigálni kell. Ne titkolózzanak, ha azt szeretnék, hogy a gyerekük is őszinte legyen hozzájuk
-         Az örökbefogadás nem titok, de (érzékeny) magányügy. Engedjék meg, hogy a gyerek döntse el, hogy mikor és kivel akar erről beszélni családon kívül.

A Mózeskosár egyesület, és a klubtagok nevében köszönjük hogy eljöttek, és megosztották örökbefogadottságuk több éves tapasztalatait.

Dénes Zsuzsa pszichológus


Budapest, 2013.02.20. Mózeskosár új honlap

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése